R.I.P. Blanche
Blanche két éve lett a családunk tagja. Ez a kis patkány sok fejfájást okozott nekünk, sok párnát, plüsst, kábelt rágott szét, ám mégis szerettük, hiszen ő csak tette a dolgát: élt, mint egy rossz kisgyerek… Igényelte a szeretetet, amit igyekeztünk neki megadni, ahogy tőlünk tellett.
Emlékszem, mikor először hozzánk került, egy Gyáros buliban bízta rám egy csaj, aki mint utóbb kiderült, nem vihette haza, miután megvette és minden héten másra bízta szegénykét, én meg eldöntöttem, hogy nem hagyom őt otthon nélkül és hazahoztam NB tiltó szavai ellenére. Természetesen az idők során keresztapám is megenyhült, hiszen ő sem lelketlen… Blanche kis családunk tagja lett. Mindent megosztottunk vele, együtt karácsonyoztunk, és igyekeztünk ellátni minden általa lett hadisérültet…
Sajnos, mivel ő egy albínó patkány volt (az albínó egy túltenyésztett fajta, ami hajlamos daganatra, idegrendszeri megbetegedésre, agyvérzésre, egyszóval nem túl esélyes a hosszú életre), számítottunk arra, hogy valami betegséget kap. Elő is jött nála egy-két dolog: megvakult, megsüketült, de ezek ellenére boldog volt. Azonban az utóbbi időkben már olyan baja volt, ami hatalmas fájdalmakkal járt. Voltunk vele állatorvosnál, aki közölte velünk, hogy sajnos nem lehet rajta segíteni, ezért tegnap délután elaltatták szegényt.
Most már senki nem hordja szét a zsebkendőimet L
Remélem, a Mennyországban a patkányoknak is szorítottak egy kis zugot, ahol örökké tudnak játszani és rosszalkodni…
Nyugodj békében, Pici Blanche :(
Utolsó kommentek